2020. március 25., szerda

Ma New Yorkban elgondolkoztam a helyzet abszurditásán

Egyébként reggel 4-kor ébredtem, egy napok óta engem üldöző UPC-s ügynök végül levadászott, és a rezgő telefonra felébredtem. Aztán csukodt szemmel, reggeli rekedtséggel vázoltam neki, hogy mielőtt belekezdene, én tuti nem fogok most szerződést módosítani, mert külföldön vagyok még egy ideig. Azt mondta jó, természetesen, és ne haragudjak. Szerintem ez a UPC a legjobb cég a világon!!

Hát ezt csak az olvassa el, akinek nagyon sok ideje van. Egy pillanatról lesz szó, kicsit kifejtősen, úgyhogy akit nem érdekel, az tekerhet a végére a fotókért - mondjuk azok sem túl izgik! :D

Ma dolgozás volt az én részemről, társasjáték a többiek részéről - már amennyire ráláttam. Aztán amikor hirtelen, a munkából felocsúdva kinéztem a sok toronyházra, rájöttem, hogy a sok ezer lakásban most szinte mindenki otthon van (ezt inkább tudtam, mint láttam). Ez valamiért triggerelte az agyam, és elindított egy gondolatmenet: 


A kép hullámozva elhomályosodik

10 hónapja még a Dob utcában laktunk, 56 nm-en, egy sötét lakásban a bulinegyed közepén, ahol a babakocsival kell utat vágni a turisták hömpölygő tömegében. Ettől függetlenül - főleg amíg a tömeg elviselhető volt, és még sokat jártunk bulizni - imádtam ott lakni! Én találtam ki, hogy oda akarok költözni, és ragaszkodtam is hozzá, amíg még egy kicsit is élhető maradt. 15 évig éltem ott (a leghosszabb egy helyen valaha), ez a nyüzsgés volt a norma számunkra, az élet rendje.

Aztán elköltöztünk a Felvinci útra, hatalmas zöld fák közé a tetőtérbe, óriási teraszról néztük az óránként arra kószáló kb. 5 embert, akik mind ott laknak - más nem jár arra. Arrafelé a legnagyobb probléma az volt, hogy túlságosan tűz a nap(!). Nagyon-nagyon hamar ez lett az új norma, egy kicsit várom is már, hogy újból az legyen az otthonunk.

Aztán 6-7 év küzdelme(!) után megvalósult az álom, megérkeztünk Manhattenbe, a világ közepére, aminél nagyobb nyüzsit elkézpelni is alig lehet! 6th Avenue - Broadway - Columbus Circle, a metró és a felhőkarcolók - és még hamarabb ez lett a norma. Időnként jött egy-egy flash, hogy atyaég, ez azért nagyon durva, de azért az idő nagyrészében teljesen természetes volt, hogy itt élünk.

Az elején ugye még reggel 3-kor keltünk a jetlag miatt, úgyhogy az üres város nem teljesen idegen, de azért ami most van az elképesztő. KARANTÉN! Már a szó is mennyire anakronisztikus?! Mintha XIX. századi kalózregényt olvasnék! Itt ülünk az élettelen betondzsungel-szarkofágban, mindenki gubbaszt a lakásában, közben a Parkban és az utcák szélén már virágzanak a fák. Közben néha kimegyünk az óceánpartra sétálni a verőfényes időben a homokban, nagykabátban(!!) És most már egy ideje ez a norma. Egy hete kezdődött kb., de már most nehéz visszaemlékezni, hogy milyen ez a város, amikor él. Közben meg már annyi posztot raktam ki, amennyi népmese van a könyvben.

Amikor hirtelen felocsúdtam, ez az egész egyszerre jelent meg. Hogy minden és mindennek az ellentéte egyszerre tud atom természetes, és egészen sokkolóan hihetetlen lenni, vagy legalábbis néhány percenként változni. És amikor majd néhány hét múlva enyhítenek a lezáráson, és megint elkezd majd beindulni az élet, akár metróra is lehet majd szállni, netán szörfözni is kimenni Rockaway-re - megint ez lesz a norma, és csak néha-néha fog felvillanni, hogy ez néhány hete még elképzelhetetlen lett volna.


Aztán meg majd hazamegyünk, és folytatódik a sor...

Szóval ott tartottunk, hogy a többiek társasjátékoztak, meg festegettek. Itt van néhány kép róla. See you tomorrow!

Korán reggeltől megbeszéltem telefon, és ágyba kaptam a reggelit! <3 <3 <3
Konkrétan jobban fest, mint én
Ezt csak azért rakom ide, hogy el ne felejtsem: ezt a takarót Biának hívják. Nem tudjuk miért, Zizi nevezte el, de már mindenki ezt a nevet használja rá. Általában élet-halál harc megy érte.
Társasjáték
Ezekre a házakra ocsúdok fel időről időre. Ez most épp a napfelkeltét mutatja.
Rég raktam már ki albumot, úgyhogy ha valaki nagyon unatkozik, megnézheti a Fire Island-ről készült többi fotót is ebben az albumban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elmúlt 30 nap top 3 bejegyzése